|
Mikszáth Kálmán Balassagyarmat Madách Imre sztregovai és kiskelecsényi Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 21. - Alsósztregova, 1864. október 5.) magyar költő, író, ügyvéd, politikus. Madách Imre a 13. századig tudta visszavezetni családját. Közvetlen ősét a II. András király korában élt Raduntól eredezteti. Fiai (Madách de Oszlár, Tóbiás és Mike) mindannyian alapítottak családot, de ezek közül is a legjelentősebb a Madách-ág, melynek tagjai 1250-ben IV. Bélától kaptak adománylevelet, birtokot pedig Zólyom vármegyében. A Mádáchok 1430-tól bírták Sztregovát. Innen ered az úgynevezett sztregovai-ág, a költő felmenői, kiknek több tagja Nógrád vármegye szolgálatában állt, de volt köztük törökverő hős, kuruc főtiszt és költő (Madách Gáspár) is. A ifj. Madách Imre nagyapja, Madách Sándor (1756-1814) híres szabadkőműves, kora egyik legsikeresebb ügyvédje, a Martinovics-per 16 vádlottjának, köztük Batsányi János védője, de emellett Nógrád megye főügyészeként is tevékenykedett. Fia, id. Madách Imre (1781-1834), császári és királyi kamarásként visszavonultan gazdálkodott Alsósztregován. Felesége, Majthényi Anna (1789-1885) öt gyermeket szült neki (Imre, Károly, Pál, Anna, Mária). Életpályája Madách Imre Alsósztregován (ma Szlovákiában) született 1823-ban. Szülei Madách Imre és Majthényi Anna. Gyermekkorát szüleinek kastélyában töltötte külön nevelők (Kovács József, Osztermann Ernő) vezetésével. Félénk, magányos, törékeny alkat volt, élete végéig sokat betegeskedett. Tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le 1829 és 1837 között. Közben elveszítette édesapját, ami annyira megviselte, hogy leginkább csak könyveiben lelte örömét: Wielanddal foglalkozott és az Abderiták szellemében írt kísérleteket. 1837 nyarán kéziratos hetilapot indított négy évvel fiatalabb öccsével, Pállal, Litteraturai Kevercs címmel, melynek olvasói családtagjaik voltak. A hat nyelven (német, francia, szlovák, angol, latin, ógörög) tudó Madách 1837 őszén került a pesti egyetemre. Az első két szemeszterben bölcsészetet, majd a harmadiktól jogot hallgatott. Évfolyamtársai közé tartozott Andrássy Gyula és Lónyay Menyhért is. Figyelemmel kísérte a folyóiratokat, a kor legjelesebb magyar költőinek műveit olvasta, de még előfizetett az Athenaeumra is. Meg-megújuló betegségeinek ellenére diáktársaival együtt kéziratos lapot (Mixtura) szerkesztett, úszni, vívni, festeni, zongorázni tanult, részt vett az egyetemi ifjúság báljain, kirándulásain, színház- és koncertprogramjain, megismerkedett az Ifjú Magyarországgal, a radikális fiatalok csoportjával, és ezen kívül a faeszterga használatát is elsajátította. A szerelem sem hiányzott az életéből: beleszeretett diáktársának húgába, a nála egy évvel fiatalabb Lónyay Etelkába, aki első verseinek ihletője, múzsája lett. Ezidőtájt jelentek meg első versei a Honművészben. Első verseskönyve, a 26 költeményt tartalmazó Lantvirágok anyja költségén - neki is ajánlva - jelent meg Pesten. A versek többsége Etelkához szólt. Még a nyáron - részben anyagi gondok, részben a személyzettel való folyamatos konfliktus miatt - felszámolták a Kálvin téri háztartást. Anyjával és testvéreivel visszautazott Nógrádba és Madách Imre ettől kezdve magánúton folytatta és fejezte be egyetemi tanulmányait Bory László ügyvéd vezetése mellett. 1841 tavaszán Trencsénteplicen keresett gyógyulást, ahol megismerkedett Dacsó Lujzával, aki tüdőbaját kezeltette ott. A szerelem rövid ideig lángolt közöttük, mivel Lujza 1843 tavaszán elhunyt. 1841 októberében és novemberében tette le ügyvédi vizsgáját a Pesti Egyetemen. A kötelező egyéves joggyakorlatot Sréter Jánosnál, majd annak halála (1842. március) után Fráter Pál oldalán töltötte le. 1834. január 3-án meghalt édesapja id. Madách Imre. 1836 körül megismerte első szerelmét Cserny Máriát. 1837-ben öccsével, Madách Pállal közösen kéziratos lapot szerkesztett Litteraturai Kevercs címen. 1837-től 1841-ig a Pesti Egyetemen tanult bölcseletet, majd jogot. Részt vett a Mixtura című kéziratos lap szerkesztésében. 1839-ben megismerkedett és beleszeretett évfolyamtársa, Lónyay Menyhért húgába, Lónyay Etelkába, akihez rengeteg verset írt. Ezekből 1840 nyarán megjelent első kötete, a Lant-virágok. 1841-től joggyakornok volt Balassagyarmaton. Ugyanebben az évben írta meg Nápolyi Endre című drámáját. 1842. január 16-ától tiszteletbeli aljegyzőként dolgozott. Ebben az évben írta Duló Zebedeus kalandjai című elbeszélését, illetve a Jó név s erény című drámatöredékét, valamint a Művészeti emlékezés című munkáját és befejezte Csák végnapjai című drámáját. Ez év december 19-én megkapta ügyvédi oklevelét. 1843 elején írta Férfi és nő című drámáját, amelyet 1843 márciusában benyújtott a Magyar Tudományos Akadémia drámapályázatára, de nem nyert díjat. 1845. július 20-án feleségül vette Fráter Erzsébetet. 1846. augusztus 31-én megszületett fia, Imre, aki még aznap meghalt. 1848. január 1-jén megszületett fia, Aladár. Augusztusban Madách Imrét nemzetőrök szervezésével bízzák meg. 1849 júliusában az orosz csapatokkal szembeni általános népfelkelésre szólította fel környéke lakosságát. Még ugyanebben az évben meghalt öccse, Pál, tüdőgyulladásban.
Zichy Mihály: Az ember tragédiája 1851. június 7-én megszületett lánya, Jolán. 1852-ben a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos rejtegetése miatt Madách Imrét letartóztatták. A börtönben megírta Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen. Madách Imre
1853. április 2-án megszületett lánya, Anna Borbála. Augusztusában szabadlábra helyezték. A következő év július 25-én elvált feleségétől. 1856 és 1857 között megírta Az ember tragédiája második változatát. 1859. február 17. és 1860. március 26. között készítette Az ember tragédiája egyetlen fennmaradt változatát. 1861-ben választási „hadjárat"-ot folytatott. Röplapjának központi gondolata a francia forradalom eredeti jelszava: „Szabadság, egyenlőség, testvériség". Márciusban országgyűlési képviselő lett. 1862. január 30-án megválasztották a Kisfaludy Társaság tagjává. 1863. január 13-án megválasztották az MTA levelező tagjának. 1864 elején írta Tündérálom címen utolsó, befejezetlenül maradt művét. Október 5-én szívelégtelenségben elhunyt. Mikszáth Kálmán
Született
1847. január 16.
Szklabonya, Mikszáthfalva
Elhunyt
1910. május 28. (63 évesen)
Budapest
Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya (1910-től Mikszáthfalva), 1847. január 16. - Budapest, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, az MTA tagja.
Életpályája
Kisnemesi családba született Szklabonyán (Nógrád vármegye). Ősei felső-magyarországi evangélikus lelkészek voltak. A családi hagyomány szerint a teológiát Wittenbergben, Halléban és Jénában hallgatták, s nevelőként nemesi családokhoz jutottak be, majd Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál tört meg, aki szakítva a családi tradícióval, a nagykürtösi földesúr kocsmárosa volt. Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel később Ebeckre költöztek át, ahol a "tekintetes ebecki középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosa lett. Feleségül a helybéli születésű nemes farádi Veress Máriát vette. Három gyermekük - Mária, Kálmán, Gyula - Mária 17 éves korában egy hirtelen szerzett tüdőgyulladás következtében hunyt el, míg Gyula öccse 13 évesen jutott árvaságra. A család valószínűleg 1843 után költözhetett Szklabonyára, ahol az apa előbb még mindig a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte, később, az 1860-as évek második felében pedig már a "gazda" megjelölés volt olvasható fia bizonyítványában. Földjüket közel 100 holdra becsülték és a család jómódját is bizonyította az a tény, hogy két cselédet, juhászt és szolgálólányt is tartottak. Iskoláit nagyrészt Rimaszombaton járta, 1857 és 1863 között, az utolsó két osztályt azonban Selmecbányán végezte, ahonnan 1868-ban Pestre került, ahol jogi tanulmányokat folytatott, de diplomát nem szerzett. Iskolái befejeztével visszatért Nógrád megyébe, ahol 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. Itt alkalma volt közvetlen közelből is tanulmányozni a vármegye uraságait. 1872-ben ügyvédbojtár lett, emellett megpróbálkozott az újságírással is: különböző fővárosi lapok közölték cikkeit, többek között az Igazmondó, Szabad Egyház, Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó. 1873. július 13-án feleségül vette Mauks Mátyás leányát, Mauks Ilona Máriát. Még ebben az évben meghaltak szülei, s ő feleségével együtt a fővárosba költözött. Nagy nyomorban éltek. Mikszáth el akart válni a feleségétől, mert azt gondolta, hogy rendes jövedelem nélkül nem méltó a feleségéhez. Felesége nem akart válni így a sikeres író azt hazudta, hogy mást szeret. 1878-ban váltak el. Miután Mikszáthnak rendes jövedelme volt, újra összeházasodtak. Ezután ő is visszahúzódott szülőfalujába, Szklabonyára, ahol azonban anyja a családi birtokot még halála előtt bérbeadta, így abból sem tudott megélni. Az 1874-es megyei tisztújításon mint aljegyző jelöltette magát, de megbukott.Visszatért Pestre, s az irodalommal kezdett komolyabban foglalkozni. Pályája
Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve két kötetben, az „Elbeszélések", de a kötet nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, de a sikertelenség miatt elkeseredve 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el mint újságíró. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a királyi biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját. 1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ezidőtájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte. 1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjának, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Az irodalmi sikert hamarosan a magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még ez év december 31-én ismét összeházasodtak. A házasságból három fia született: Kálmán, János (1886-1890) és Albert (1889-1921). 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.
Mikszáth Kálmán sírja Budapesten. Kerepesi temető: 10/1-közép. 1897-ben saját lap kiadásával próbálkozott, ez volt a rövid életű Országos Hírlap. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva meghalt. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érte meg. A program során érintett települések Zsély(Želovce)
-1350 lakos,mára tipikus kétnyelvű község
-első irásos emlék 1290-ből
-a Divényi uradalom tisztartóságának székhelye,a falu urai voltak a Balassák,Koháryk és a Zichyk
-barokk-klasszicista kastély,melynek a helybeli mezőgazdasági iskola a gondnoka
-a falu területén sok régi emléktalálható-a Pannon tenger bizonyitékai,az ősember kőszerszámai,népvándorlási régészeti anyag.Legértékesebb a falu határában feltárt 840 sirból álló avarkori temető,amelyben a 6-ik századtól a 8-ikig terjedő időkből több ezer tárgyat emeltek ki(fegyver,szerszám,ékszer,használati tárgyak)
Sóssárfürdő-a közvetlen közelében van a hetvenes években feltárt avarkori temető,igy joggal feltételezhető,hogy már abban az időkben is ismerték az ittlévő viz gyógyhatásait.A fürdőnek két vizforrása volt(van)-a sós,ezt használták a fürdőben és a savanyú,amit a helybéliek mint ásványvizet ismertek.A mai elemzések és szabványok szerint nem tartozik a gyógyvizek kategóriájába.
A mai napokra a fürdő tisztára lepusztult. Ipolykér(Kiarov)
Neve a magyar Kér törzsnévből származik,melynek száláshelye lehetett már 900 körül
-első irásos dokumentum 1271-ből
-túlnyomó részt magyar lakosú
-határában van a védett Kéri mocsár(a faluból kijövet jobbra az Ipoly és a falu közt) Szécsénykovácsi(Kováčovce)
-első irásos dokumentum 1295-ből,túlnyomórészt magyar lakosú
-része Petőpuszta-itt épitik fel az egyik Ipolyhidat
-Drexler malom-ipari műemlék
-2003-ban a falu központjában emléktáblát állitottak Krúdy Gyula tiszteletére,akinek a családja innen származott Csalár(Čeláre)
-első irásos emlités Chalard néven 1436-ból
-romladozó kastély 1770-ből
-a temetőben nyugszik Zsélyi Aladár(1883-1914) gépészmérnök,a magyar repülés úttörője és mártirja,az első repülési szakkönyv irója,gépészeti szakiró Bussa(Bušince)
-1248-ban Busa néven emlitik elősször irásos dokumentumban
-a török háború tette nevezetessé,Balassa Zsigmond vitézei által.1552-ben a török megostromolta kisebb erőditményét és miután teljesen szétlőtte,elfoglalta.A megmaradt védőket Szalmatercsy Mihály kapitány vezetésével hősiességük jutalmául Arszlán török vezér szabadon bocsátatta.
-ma tipikus kétnyelvű község
-Zsélyi Aladár emlékház Rárósmúlyad(Muľa)
-először 1321-ben emlitik
-az Ipolyon két híd is ivelt át,egy fahid ésegy acél gyaloghid,mindkét híd elpusztult a II.világháború végén
-Szt.Erzsébet r.k.templom,mely 1910-ben épült Medgyaszay István tervei alapján.Érdekessége,hogy alapjaitól a templom keresztjéig vasbetonból készült,az első magyar vasbeton templomvolt.
Alsósztregova(Dolná Strehová)
-első irott forrás 1251-ből
-birtokosai a Sztregovai,később a Széchényi,majd a Madách család
-1552-ben Ali budai pasa hadjárata során elpusztitotta a falut
-a 17.században latin nyelvű iskolát alapitottak itt,ahova 1691-ben Bél Mátyás is ellátogatott
-Madách kastély,XIX.sz.elejéből,1996-ban felujitották
-Madách Imre siremléke a kastélyparkban
-itt született Rimay János(1570 körül),politikus,költő,a magyar késő reneszánsz legjelentősebb iróegyénisége
Nógrádszentpéter(Pôtor)
-evangélikus temploma 13.századi eredetű,már 1297-ben emlitik.Eredetileg Szt.Péter tiszteletére volt szentelve.A 15.században gótikus stilusban,1776 késő barokk stilusban épitették át.Oltára 1681-ben készült,berendezése 18.századi. Nagykürtös(Veľký Krtíš)
-kisközségből lett bányászváros,járási székhely
-1910-ben a községnek 843 többségében szlovák lakosa volt,a 19.sz.végén indult az itteni bányászat fejlődésnek,ekkor nyitották meg a Barbara és Éva bányákat,ahol barnaszenet bányásztak.
A szénbányászat igazi fellendülése amúlt század 50-es éveire tehető,mára a készletek kifogytak és a szén minősége sem elegséges,a bányászat lassan de biztosan megszűnik. Mikszáthfalva(Sklabiná)
-1899-ben Kürtabonyra,1910-ben Mikszáthfalvára változtatták a nevát.
-1330-ban emlitik irásban Sklabonya néven,a környékbeli magyarság most is a Szklabonya nevet használja.
-r.k.temploma a 14.században épült,kesőbb reneszánsz,majd barokk stilusban épitették át
-Mikszáth Kálmán emlékház Balassagyarmat Balassagyarmat kedvező fekvésének köszönhetően már jóval a honfoglalás előtt lakott hely volt. Valószerűnek tekinthető az a feltételezés, mely a Ptolemaiosz Klaudiosz, a neves ókori tudós Kr. u. 150. körül írt művében szereplő Iscenum-Uskenon nevű települést, a kelta majd jazig kereskedelmi központot, Balassagyarmattal azonosítja. A vidéken a rómaiak idején fontos útvonalak futottak át, melyek Pannóniát az észak és kelet-európai területekkel kötötték össze. Az Ipoly folyó átkelésre alkalmas helyei természetes forgalmi csomópontoknak számítottak, melyben rejlő földrajzi-gazdasági lehetőségeket e helyen sikerült a legjobban kihasználni. A település nevét egyik honfoglaló törzsünk szálláshelyeként kapta. Balassagyarmatnak az Ipoly déli partján, a folyó legforgalmasabb átkelőhelyeként hídfő szerepe volt. Az Alföldről észak felé irányuló kereskedelem egyik ellenőrző állomásaként is szolgált. Időnként a király és kísérete is meglátogatta vidékünket. Különösen IV. Béla fordult meg sokszor erre, a zólyomi vadászterületekre utaztában.1241. évi tatárjárás idején a település elpusztult. A tatárok elvonulása után Balassagyarmat, a korábbi földesúri vásáros falu, 300 év alatt jelentős mezővárossá fejlődött. Királyi tulajdonból 1246-ban a Balassák ősének birtokába került, családi birtokközpont lett. A lakatlan terület benépesítését Detre fia, Miklós kezdte meg. Ő építette azt a védelmi célokra is alkalmas lakótornyot, mely a későbbi városcímernek is a mintaképe lett. Gyarmat 1330-tól vásáros hely, majd 1437-ben már mezővárosként (oppidum) említik a források. A 14-15. században a település a Nógrád és Hont megyei nemesség nádori igazságszolgáltató gyűléseinek helyszínéül is szolgált. A török hódítás a város létét veszélyeztette, fontossága végvárként, a felvidék kapujaként egyre nagyobb lett. Többször cserélt gazdát a harcok során, míg végül 1663-ban a török elfoglalta és felégette. A tizennyolc évvel későbbi határbejárásban Gyarmat helyét is alig lehet megtalálni, mivel a föld színe felett csak egy kis falmaradvány maradt a várból. A most is folyó régészeti ásatások eredményeként azonban egyre többet tudunk a középkori városról. Az óváros alatt a föld megőrizte a vár maradványait és egy reneszánsz palota díszesen faragott köveit is. Újbóli betelepítése, újjáépítése a török-kor végén 1690-ben kezdődött. A régi magyar ajkú lakók közül csak néhányan tértek vissza, helyükre északról tótok érkeztek. A település lakói az első évtizedben jobbágyok voltak. Egyik földesura Balassa Pál templomot építetett, melyet 1746-ban szenteltek fel. Itt őrzik 1759-től XIV. Benedek pápa adományát Szent Felicián vértanú csontvázát. Balassa Pál érdeme, hogy porosz iparosok letelepülését is sikerült elérnie. A század folyamán az iparosok és kereskedők aránya jelentősen megnőtt az úrbéres, földműveléssel foglalkozó parasztgazdák rovására. A templomot építő görög kereskedők (ortodox szerbek) terménykereskedelemmel foglalkoztak, helyüket a 19. század közepére átvették a zsidók, akik között jelentős volt az iparosok száma. A kereskedelmi élet és a piacközpont forgalmának élénkségét jelzi, hogy az izraelita felekezethez tartozók aránya a város lakosainak negyven százalékát is elérte a szabadságharc idején. Érdekesen alakult egy másik központi szerepkör a közigazgatási sorsa: még Mária Terézia rendelte el, hogy a megyék székházat építsenek. Erre a célra Balassagyarmat alkalmasnak látszott, de a Balassák viszálykodása és az itt tartózkodó katonaság miatt a megyegyűlés félt idehelyezni székhelyét - így épült meg az első megyeháza a közeli Szügyben, ahol ennek köszönhető a számos mai is látható nemesi kúria. 1795-ben helyezték át a székhelyet Gyarmatra, 1835-re elkészült a megyeháza impozáns épülete, háta mögött - ahogy akkoriban országszerte szokás volt - a börtönnel. A 19. század végétől az első világháborúig tartó időszak a nagy építkezések (kórház, bíróság, pénzügyi palota, tisztviselőtelep stb.) kora volt ekkor alakult ki a mai város szerkezete. Gyorsan növekvő lakosságú megyeszékhely igazgatási, kereskedelmi és pénzügyi központja lett a megyének. A világháborút követő trianoni béke véget vetett a fejlődésnek, a város elvesztette vonzáskörzetének nagy részét. Ez ellen még bátor polgárai sem tehettek semmit, akik 1919 januárjában kiűzték a megszálló cseh csapatokat, elnyerve ezzel a Civitas Fortissima, a legbátrabb város címét. Az addig forgalmas megyeszékhely a határ szorításában elzárt területté vált, amin az akkoriban elnyert rendezett tanácsú városi cím, majd a megyei városi rang sem segített.A második világháborúban semmisült meg a város nevezetessége, Közép-Európa egyik legnagyobb zsinagógája és lett a haláltáborok áldozata a város korábbi virágzásában nagy szerepet játszó zsidóság - a kisszámú túlélő elvándorolt, de az országban elsőként védetté nyilvánított zsidó temető vendégkönyvének bejegyzései szerint ma élő leszármazottaik még Kolumbiából is hazalátogatnak.A második világháború után, a kommunista hatalomátvétel idején a demokratikus pártokra szavazó polgársága révén gyorsan kiérdemelte a „reakciós fészek" címét. Rákosi Mátyás 1949-ben teljesítette a salgótarjáni pártszervezet kérését, akik egy fennmaradt dokumentum szerint a jó választási eredmények jutalmaként kérték a megyeszékhely áthelyezését. A székhely áthelyezés közvetlen következményeként a város intézményeinek, vállalatainak legjobb szakemberei áttelepültek Salgótarjánba. A következő másfél évtizedben az új székhely egyoldalúan kedvezményezett, kiemelt helyzetű centrummá vált. 1950 és 1954 között Balassagyarmat, mint a megye második legnagyobb lélekszámú városa a beruházásoknak mindössze 0,1%-át kapta! A hatvanas évek elején több ezer ember járt be a helyi munkalehetőségek hiányában a fővárosba naponta. A hatvanas évek második felében a város sikeresen élt az új lehetőségekkel. A város szélén ipar- és lakótelepek épültek, nőtt a munkahelyek és ennek köszönhetően a betelepülők száma, fejlődött az infrastruktúra. Megpezsdült a város szellemi élete, kiadták a várostörténeti monográfiát, megalakult a Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság, a Honismereti Kör és újraéledt a színjátszás. 1967-től Balassagyarmat ad otthont az irodalmi színpadok nemzetközi és országos találkozójának.
|
