|
Az Ipoly Erdő Zrt. által kezelt két nagy tájegység meghatározó tájföldrajzi adottságairól, a Börzsönyt és a Cserhátot kialakító és ma is formáló tájalkotó erőkről és elemekről, az alábbiakban Lengyel László és Nagy László (Ipoly Erdő Zrt.) segítségével igyekszünk részletes, de egyben átfogó jellegű képet adni. A Cserhát A Cserhát földrajzi helyzete Az Északi-középhegység hatalmas vulkáni tömegei - a Börzsöny és a Mátra - között változatos földtani adottságú, apró mozaikos természeti értékekben gazdag táj, a Cserhát terül el. A nagy kiterjedésű tájegységet nyugaton a Börzsöny, délen az Alföld, keleten a Tarján-patak völgye és a Zagyva folyó, míg északon az Ipoly határolja. Szűkebb értelmű tájföldrajzi megközelítésben csupán a központi, legmagasabbra kiemelt részét nevezzük Cserhátnak. A tágabb Cserháthoz szorosan hozzákapcsolódik északkeleten a Karancs hegytömbje, míg a Tarján-patak balpartján már a Medvesvidék bazalt világa emelkedik. E vidék domborzati arculatának sokrétűségét tagolt dombsági hátak, karsztososdott sasbércek, vulkáni kúpok és vonulatok, felszín alatti és felszínre került szubvulkáni testek, illetve széles teraszos völgyek, medencék jellemzik. A Cserhát földtani felépítése, földtörténete A Cserhát geológiai felépítésében - ellentétben a környezetében emelkedő Mátrával és Börzsönnyel - nem kizárólagosan egyeduralkodóak a vulkáni kőzetek, bár jelentős kiterjedésű területeken játszanak meghatározó szerepet. A változatos típusú vulkanitok mellett nagyobb hangsúlyt kapnak a sekélytengeri üledékek, mint pl. a homokkövek, agyagmárgák, slírek. Kisebb arányban, de jelen vannak az egykori óceánok mélyén lerakódott mészkövek és dolomitok is, valamint az alacsonyabb térszínek fiatalabb korú folyóvizi (fluviális) homokos-kavicsos üledékei. A táj földtörténeti fejlődése során hosszú és változatos utat járt be. Jó példa erre, hogy 200 millió évvel ezelőtt még jóval délebbre helyezkedtek el a Cserhátot felépítő kőzetek. A későbbiek során a területet elöntő tengerekben rakódtak le a mai Naszályt és Csővár-Romhányi rögvidéket alkotó karsztos mészkövek és dolomitok. Ezt követően - a jelentős üledékes réteghiány is erre utal - hosszú ideig felszínlepusztulásos szárazulat volt e vidék. Kb. 40 millió évvel ezelőtt a délnyugatról újból benyomuló tenger nyomán, az eocén végétől a miocénig (kb. 20 millió éven keresztül) nagy vastagságú üledékréteg rakódott le. A Budai Paleogén medence elnevezésű üledékgyűjtő, állandóan változó kiterjedésű és mélységű tengeri öblözetében főként agyagmárgák, márgák, homokkövek, slírek (finomszemű összecementált kőzetliszt) képződtek. A Cserhát nagy részén ma is ezek a kőzetek az uralkodóak a felszínen. Kb. 20 millió évvel ezelőtt, párhuzamosan a Kárpátok erőteljes kiemelkedési folyamataival a tengerelöntés megszűnt és hegyközi medencékkel, sűrű folyóhálózatokkal tagolt táj alakult ki, melynek szubtrópusi klímáján gazdag élővilág tenyészett. Az egykori nagy kiterjedésű mocsarak emlékei a mára nagy részt gazdasági jelentőségüket vesztett Salgótarján környéki barnakőszén-rétegek. Ezt a miocén kori ősföldrajzi környezetet (fáciest) őrizte meg, a konzerváló vulkáni törmeléktakarónak köszönhetően, a méltán világhírű ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület. Az Ősvilági Pompei
Kubinyi Ferenc 1836-37-ben fedezte fel a Csapás-völgyben a több mint 20 millió éves őslelet együttest, amely a világ harmadik leggazdagabb lábnyomos lelőhelye. Mintegy 20 millió évvel ezelőtt hatalmas vulkánkitörés rázta meg e tájat, s a forrón hömpölygő vulkáni anyag betemette a gigantikus méretű fákat, az ősi életteret. Egykor bővízű források táplálták az itt rohanó folyókat, melyek partszegélyein gazdag állatvilág sereglet szomját oltani. A folyópartot szegélyező buja szubtrópusi galériaerdőkben, páfrányok, fenyők, magnóliák, pálma, babér és platán félék növénytársulásai találták meg életfeltételeiket. Az itt fellelhető „ősvilági Pompei" vulkáni hamutakaróval betemetett kincsei között, 24- féle cápa fogai, krokodil- és delfinfogak, megkövesedett fák, 5000-nél is több szubtrópusi, egzotikus levéllenyomat, 2000 állati lábnyom tárul fel az idelátogató előtt. A jól kiépített Borókás-árok geológiai tanösvényén mintegy 800 méteres út tehető meg a történelmi múltba. Az ősfelszínen - főként az itató és a gázlóhelyeken - páratlan értékű ősélet nyomok maradtak fenn, így 11 állatfaj (ősorrszarvú, párosujjú patások, ragadozók, madarak) lábnyomait sikerült azonosítani, de emellett hullámfodrok, lépés-, pihenés- és csúszásnyomok, esőcsepp nyomfossziliák maradványai is az iszapba kövültek. A látnivalók nagy része a szabadban tekinthető meg, de két zárt csarnokot (nagycsarnok és a pincerész) is találunk. A természetvédelmi terület fogadóépületétől a geológiai tanösvény bejáratáig egy 700 méteres kőzetparki ösvény segítségével utazhatunk vissza az időben. A vulkáni Cserhát A Cserhát földtörténetének miocén kori eseményei sorában a következő jelentős lépést a kárpáti és bádeni időszakok (a börzsönyi vulkanizmussal nagyjából párhuzamosan) felszíni andezitláva ömlései jelentik. Ezek hozták létre a mai Cserhát vulkanikus eredetű részét. A hatalmas magmatömegek helyenkét azonban nem voltak képesek áttörni a fedőkőzeteket és így nem érték el a felszínt. A többnyire üledékes eredetű kőzetrétegeket felpúpozva kőlencséket, ún. lakkolitokat hoztak létre, melyek a későbbi korok intenzív eróziós, pusztító erőinek köszönhetően ma már sok helyütt szabadon tanulmányozhatóak. Ilyen hatalmas kiterjedésű lakkolit-képződmény a Cserháthoz tartozó, bár tájföldrajzi értelemben sokszor külön kezelt, Karancs is. A Cserhát más jellegű szubvulkáni formákban is gazdag. A felszínre utat kereső andezites magmaanyag a fedőkőzet minden egyes repedésébe, hasadékába behatolt, majd ott megrekedve lassan kihűlt és megszilárdult. Az így kialalkut andezittelérek később a felszínre bukkantak és a Középső-Cserhátban a táj arculatát meghatározó, töltésekhez hasonló, több km hosszú rajokat alkottak. A miocén végével a vulkáni tevékenység lassan megszűnt. A szarmata, majd a pannon földtani korszakokban a térszín süllyedni kezdett, szárazföldi és folyóvizi lepusztulásos folyamatok domináltak. Ennek köszönhetően enyhén hullámos dombvidék jött létre. A pliocén kori jelentős szerkezeti (tektonikus) mozgások következtében törések, vetődések mentén alakultak ki a mai domborzati és vízrajzi arculat elemei. Például a peremi helyzetű hegylábfelszínek (Cserhátalja) illetve a folyó- és patakhálózat nyomán a völgyi kijáratokban a hatalmas hordalékkúpok. Ezek a szerkezeti mozgások tették lehetővé, hogy a hegység ÉK-i peremén bazaltmagma nyomuljon fel a felszínre. Ennek nyomán meredek kúpok, hasadék és kürtőkitöltések, tufagyűrűk és maarok (robbanásos krátergyűrű), lávatakarók látványos alakzatai születtek meg. Ez a mai Nógrád-Gömöri-bazaltvidék területe, melynek Magyarországra eső részét Medvesvidék néven önálló tájegységként kezeljük. A pleisztocén jégkorszkok idején perigalciális (jégkörnyéki) éghajlat uralkodott, mely kedvezet az aprózódások, lejtős tömegmozgások, talajfolyások kialakulásának. Ezek azonban már csak finom vonásokban változtatták meg a Cserhát tájainak összképét. A Cserhát kistájai
Első pillantásra a Cserhát tájain hajlamos a idelátogató pásztázó szeme különösebb érdeklődés nélkül átsuhanni, pedig e valóban nem nagy átlagmagasságú és nagy szintkülönbségű vidék, földtani okokra visszavezethetően, változatos és mozaikos elrendezésű domborzati adottságokkal rendelkezik. A tájnak északról keretet adó Ipoly-völgy domborzata, egymáshoz kisebb-nagyobb szűkületekkel kapcsolódó medence-sorozatokból áll, melyeket a folyó lerakott üledékes anyagai töltenek ki. A folyóvölgyet a legtöbb helyen az általa kiépített folyóteraszok kísérik. A Börzsöny lealacsonyodó hegylábaitól keletre, a Lókos-patak által megrajzolt vízrajzi tengelyhez kapcsoltan húzódik a Cserhát egyik lenyugatabbi tája, a Nógrádi-medence. Egykoron itt hullámzott oligocén-miocén kori tengerek emlékeként, homokkövekből, agyagokból és slírből felépülő alacsony dombvonulatok sorakoznak. A dombhátakat felépítő üledékes rétegek többsége féloldalasan kibillent a korábbi szerkezeti mozgások során, így a nyugati oldaluk meredeken, keleti felük enyhébb lejtőkkel ereszkedik a medencesíkba. A kistáj nyugati felének látványos vulkanikus képződménye, a szinte már a Börzsönyhöz sorolt nógrádi Vár-hegy dácitkúpja. A Nógrádi-medencétől délkeletre oligocén üledékekből felépülő alacsonyabb dombvidék terül el, a Nyugati-Cserhát. A felszabdalódott tájból meredek töréslépcsőkkel karsztos sasbércek emelkednek ki, mint a Naszály(652 m) illetve a Romhány-Csővári-rögcsoport rögei. Az ettől keletre fekvő nem nagy átlagmagasságú Központi-Cserhát felépítésében már jelentős szerepet játszanak a miocén kori vulkanikus kőzetek is. Egyenlőtlenül kiemelt, összetördezett lávatakaró roncsok, hasadékkitöltések, telérek, kipreparált gerincvonulatok, és a vulkáni képződmények közti üledékekkel kitöltött változó kiterjedésű medencék, illetve rövid és szűk áttöréses völgyek jellemzik e kistájat.A nagy részt ma is erdőkkel borított táj további értékeit földtani különlegességek teszik gazdagabbá, mint a béri Nagy-hegy, vagy a Berceli-hegy oszlopos elválású andezit hasadékkitöltése. A Központi-Cserháttól délre szerkezeti vonalak mentén alakult ki, a pleisztocén-holocén üledékekkel kitöltött Galga-völgy. Ettől keletre fiatal üledékes anyagokból felépülő, csekély szintkülönbségű, enyhén hullámos és délkelet felé lejtő hegylábfelszíni kistáj, a Cserhátalja húzódik. A területre jellemző nem túlságosan sűrű völgysűrűség, egyenletesen elosztott völgyközi hátak sorozatára tagolja a vidéket. A hegyvidék legmozaikosabb összetételű, erősen felszabdalt felszínű, alapvetően dombsági tája, az Északi- vagy más néven Kopasz-Cserhát. Nagy részét homokkövön, slíren és más típusú oligocén korú üledékeken kialakult asszimetrikus dombhát sorozatok alkotják, sűrű völgyhálózattal kombinálva. A földtani és felszínalaktani változatosságot a keleti peremén kibukkanó andezitfoltok (pl. a várommal koronázott és geológiai tanösvénnyel ismeretett Szanda-hegy oszlopos andezitet feltáró vulkáni hasadékkitöltése), a környezetükből kipreparálódott andezit-telérek hosszú vonulatai (pl. benczúrfalvi kettős telér), a tál alakú deráziós völgyek Iliny, Nógrádmarcal határában, vagy Sóshartyán és Nógrádmegyer közelében tanulmányozható lejtős tömegmozgások (csuszamlások) jelentik. Kiemelkedő védett érték a Páris-patak által mélyre vágott, szurdokszerű Páris-völgy, melynek oldalfalait egykori tengerpartra érkező folyó deltatorkolatának lerakódott üledékrétegei alkotják. A kétágú Szanda A kétágú Szanda-hegy 529 méter magas csúcsán pillanthatjuk meg a Hódoltság idején fontos történelmi szerepet játszó Szandavár romjait. Építését, mint sok hasonló kővárunkét, valószínűleg a tatárjárás kényszeríthette ki. A Szanda csúcsára igyekvőket a hegyet alkotó oszlopos andezit hasadékkitöltés keletkezéséről is képet adó geológiai tanösvény, a vár csekély falmaradványai és az Északi- illetve Kelet-Cserhátra nyíló panoráma fogadja.Páratlan kilátás nyílik a Nagy-Mulató-hegy, a Fekete-hegy, a Sasbérc, a Szúnyog-hegy, Dobogó-hegy andezit vonulataira, illetve száraz, páramentes időjárás esetén a Börzsöny, a Mátra és a jóval távolabbi Tátrák vonulatai is felfedezhetőek a horizonton. A földtani tanösvény pedig, az 1976-ban védetté nyilvánított hegy 20 ha-os, természeti értékekben gazdag környezetét kapcsolja egybe. A "Palóc Olimposz" A sűrű erdőkkel fedett, hármas osztatú vulkáni Karancs(729m) magasra emelkedő hegyvonulata, meredeken és markánsan emelkedik ki a környező, völgyekkel sűrűn tagolt dombsági tájból. Emiatt kapta a címben szereplő, kissé költői jelzőt is. Bár a jogos földrajzi közelség nyomán, inkább a Medvesvidékkel együtt szokás emlegetni (Karancs-Medves), mégis a Cserhátvidék részének kell tekintenünk. A miocén korú andezitből felépülő hegy e táj legnagyobb méretű szubvulkáni formája, felszín alatt megszilárdult magmateste, lakkolitja. A páramentes, tiszta időben a Börzsönyből és a Mátrából is jól felismerhető, jellegzetes alakú hegyvonulat csúcsán álló kilátóból, szerencsés légkörfizikai adottságok mellett, a Magas-Tátra vonulatai is feltűnhetnek. A Karancs lábától keletre bevágódott és fiatal törések mentén lezökkent Tarján-patak völgye már tájhatár, a közvetlen szomszédságban emelkedő és eltérő földtani múltat hordozó Medves felé. A Cserhát vidék éghajlata A nyugati és keleti irányban magasabbra kiemelkedett, egységbe fogó tájkeretet adó középhegységi területek (Börzsöny, Mátra) klíma befolyásoló hatása miatt, a Cserhátvidék éghajlatára alapvetően a hegység elnevezésnek némileg ellentmondó, ám a relatív szinteltérés nyomán jogosnak tartható, de itt tágabb értelmű hegységközi "medencehatás" a jellemző. Ennek nyomán a terület éghajlata általánosan tekintve mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz. Az egyes kistájak, térségek közötti mezoklimatikus eltérések okai elsősorban a változatos domborzati viszonyokban keresendőek, melyen belül pl. a kitettség, a tengerszint feletti magasság meghatározó tényező.A hőmérsékleti viszonyokat is befolyásoló napsütéses órák száma a sok évi átlagokat figyelembe véve meglehetősen alacsony, 1900 és 1950 óra/év. (Összehasonlításul: ez a köztudottan csapadékos és hűvös Alpokalja értékeivel azonos.) Ennek megfelelően a évi átlag középhőmérséklet 8-10 C° között változik, attól függően, hogy északabbi-keletebbi vagy délebbi kistáját vizsgáljuk a Cserhátvidéknek. Salgótarján tágabb környezetében 9 C° körül mozognak a sok évi átlag adatok, míg a délebbi fekvésű Cserhátalján vagy a Nógrádi-medencében már megközelíti a 10 C°-ot. Természetesen a hegyvidék magasabban fekvő területein (pl. Karancs, Tepke-csoport), 600 méter felett ezek az értékek már 6-8 C° között ingadoznak. A leghidegebb hónapnak számító januári középhőmérséklet nagy átlagban, és ugyancsak a földrajzi fekvéstől függően, - 2 C° és -3° között változik, míg a legmelegebb júliusi középhőmérséklet csak 19 C°. Az első fagyos napok már október közepétől várhatóak és a fagymentes napok száma mindössze 170-180 nap között változik. Ebben fontos szerepet játszik, hogy az uralkodó nyugati légmozgás szélárnyékában fekvő táj, a domborzati adottságok és a gyakran jelentkező őszi-téli fordított légrétegzettségi helyzet, az inverzió nyomán is, jelentős ködhajlammal rendelkezik. Tipikus jelenség pl. a Börzsönyben, hogy a Kemence-völgyön át nyugatról vagyis az Ipoly-völgy felől keletre tartva, a Nógrádi-medencére néző hegyoldalak már ködtengerben úsznak. Ezek a gyakran tartós ködmezők, jól kumulálják a bezárt hideg, fagyos levegőt, és hatást gyakorolonak az évi középhőmérséklet illetve a felhőzöttség, napsütéses órák számára is. A hegységközi medencehatásból fakadóan a Cserhátvidék közvetlen környezeténél szárazabb terület.Az évi csapadékmennyiség 560 és 620 mm között változik.Északon 600-620 mm/év, míg délen és a Börzsöny hegység keleti lábainál már csak 560-600 mm körül mozog. Területi és időbeni megoszlása a gyakori lokális csapadékgócok vonulása miatt - kisebb léptékben vizsgálva -szeszélyesen változó. Például a Felvidék magasabb hegyvonulatai felett születő feláramló, konvektív csapadék típusoknak (záporok, heves zivatarok, szupercellák stb.) jobban kitett Karancson az évi csapadékérték 650-700 mm között változik, de egyes években e fölött is alakulhatnak a mért adatok.A térség uralkodó széliránya az északnyugati-nyugati, de a mérések utóbbi időszakában gyakoribbá vált a délies komponens megjelenése is.
|
